Vásárok és piacok a régi Kolozsváron

Dr. Kós Károly:

 

Vásárok és piacok a régi Kolozsváron

Részletek


Századokon át nagy kiterjedésű vidékről, több erdélyi megyéből gyűlt össze százezrével a nép a régi Kolozsvár évi öt országos vásárán, jószágot s gabonát adni-venni, és hónapokra, esztendőkre vagy egy egész életre beszerezni a szükséges ipari cikkeket - különféle szerszámokat, bútorokat, ruhaneműt. A négynapos vásárok (három napon át baromvásár s ezt követően kirakóvásár) közül a vízkeresztit (jan. 7-10.), Gergely-napit (márc. 9-12.), Margit-napit (jún. 10-13.) és Egyed-napit (aug. 29.-szept. 1.) is meghaladta jelentőségében a mindszenteki (okt. 30.-nov. 1.) őszi vásár, míg az április 27-28-án tartott ún. Szent György-napi juhvásár főleg csak a helybeli mészárosokat és a környékbeli belléreket érdekelte. (...)

Mikor 1945-46. évi városnéprajzi kutatásaim keretében Kolozsvár piacai iránt is érdeklődtem, a Széchenyi téri zöldségpiac mellett, ahol kolozsvári földészek (hóstáti asszonyok) árultak, a Györgyfalvi út elején, a Piski-hídi piacon gyögyfalvi asszonyoknak, a Pata utca végén, a Borháncs alatt pedig a Szopor tanyabelieknek és patai falusiaknak volt árusítóhelye. A Bőrgyár előtt a kétvízközi hóstáti asszonyok, a Holdvilág utcában viszont a feleki és szelicsei zöldségesek és tejfelesek árusítottak. Ekkor már megszűnt a Dohánygyár előtti piacozás (sajnálták is a gyárból kisereglő munkásnők). Viszont a falusi, főleg a mezőségi termelők és a városi kofák közti fontos árucsere színhelye volt még ekkor a Szamosfalvi vám előtti téren (a Szilágyi-féle vendéglő mellett) szerdán és vasárnap délutánonként tartott vásárféle. Itt folyt a tojás, tyúk, ruca, sajt, paszuly, krumpli, a kukorica és más gabonaféle nagybani felvásárlása a kajántói, apahidai, zsuki, széki, mócsi, kamarási, palatkai, gyekei parasztoktól és szekeres kereskedőktől, hogy aztán a helybéli kofák a másnapi hetipiacon apránként, de feláron árusítsák. (...)

A nagyvásárok alkalmával, különösen az őszi nagyvásárkor, tele volt a főtéri templom környéke s a szélesebb szomszéd utcák (mai Petru Groza utca, December 30. utca és Lenin út) (szerk megj.: az említett utcák neve: Deák Ferenc, jelenleg románul Eroilor, Unió, ma románul Memorandumului, Kossuth Lajos, román nevén ma 21 Decembrie) zöldséggel, veteménnyel, gyümölccsel, tejtermékkel s egyéb élelmiszerekkel. Zöldséggel mindenekelőt a városi földészek („hóstátiak") rakodtak ki, de mellettük ottvoltak a györgyfalvi, szopori és patai, valamint a kalotaszentkirályi és magyarbikali asszonyok is. Káposztát, hagymát és más veteményt hatalmas mennyiségben hoztak fel az aranyosszékiek (Szentmihály, Kövend), a komjátszegiek, túriak és györgyfalviak; kiváló hagymát hoztak a Beszterce környéki szászok is, paszulyt, burgonyát és gyümölcsöt pedig főleg a gyögyfalviak, noha burgonyát még más falusiak is, gyümölcsöt pedig a hidelvi és kétvízközi („lupsai") földészek is árultak. Az őszi nagyvásárokon a bodonkútiak és kideiek hatalmas mennyiségű aszalt szilvát és szilvaízet árultak. Az aszalványt vékaszámra, a lekvárt meg cseberrel mérték.

A szalonna, zsír, tejtermékek (tejföl, vaj, túró, orda), tojás és csirke legfőbb árusai Kolozsmonostorról kerültek, bár a sor vége felé voltak györgyfalvi, apahidai, kajántói, zsuki, széki, mócsi, kamarási, palatkai és más mezőségi falvakból is árusok.

Nem volt kevésbé színes a többi vásártér képe sem: a barompiacra főként a mezőségiek hajtottak fel rengeteg szarvasmarhát, disznót és juhot, a gabonapiacot ugyancsak a mezőségi falvak búzája, kukoricája, árpája és zabja uralta. (...)

Anélkül, hogy folytatnók részletekbe menő felsorolását a régi vásárokra felhozott áruknak, az előbbiek is érzékeltetik, hogy a régi Kolozsvár nagyvásárai milyen nagy környék népét mozgatták meg a célból, hogy itt értékesítsék mezőgazdasági terményfeleslegüket és népi ipari készítményeiket, hogy ezek árán beszerezzenek egyéb szükséges élelmicikket, ruhaneműt, bútorfélét, edényt és főleg fontos munkaeszközöket. (...)

Dr. Kós Károly: Tájak, Falvak, hagyományok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. p. 375-380.