Aranyos-vidékről

Aranyos-vidék mezőgazdaságáról

Az Aranyos vidékét közigazgatásilag a legnagyobb részt az egykori Torda-Aranyos vármegye (1976-1920) ölelte fel.

Téglás Isván néprajzkutató „Torda-Aranyos megye" című leírásában így foglalja össze röviden a vármegye történetét:

„A hajdani Torda megye, mely egyike volt a legősibb erdélyi vármegyéknek, a bihari havasoktól a keleti Kárpátokig egész Erdélyen átnyúlt. A XIII. század közepén a tatárok a lakosság nagy részét kipusztították. Az elnéptelenedett vidékekre a tatárjárás után a kézdi székelyek egy része telepűlt le. E miatt e vidéket külön szakították a megyétől s mint ötödik székely széket Aranyos-szék névvel a Székelyföldhöz csatolták; lakosai 1764-ben, a székely kiváltságok ellenére, szintén kénytelenek voltak „fölvenni a fegyvert", s ettől fogva a székely huszárezred első századát innét állították ki. Aranyosszék 1876-ban újra egyesült a régi megyével Torda-Aranyos megye név alatt." (2)

Aranyosszékről a Wikipédiában ezt olvashatjuk:

„Aranyosszék egyike volt a székely székeknek, vagyis a történelmi Székelyföld közigazgatási egységeinek. Székhelye Felvinc volt. Aranyosszék a Székelyföld többi részétől földrajzilag elkülönülten , attól nyugatabbra feküdt. Nevét a rajta átfolyó Aranyos folyóról kapta.

1289-ben IV. László magyar király a kunok és tatárok elleni harcban magukat kitüntető székelyeknek adományozza a tordai várhoz tartozó Aranyos birtokot, és ezzel megveti Aranyosszék alapját. A 13. század végén Kézdiszékről székelyek települtek Aranyosszékbe, és kisebb számban Marosszékbe. A tatárjárásnak és hadiutaknak tudható be lakosságának csökkenése a középkorban, emiatt román jobbágyokat telepítettek a térségbe, ezzel megváltoztatva az etnikai összetételt is: a korábban tisztán székely lakosság vegyessé vált.

Aranyosszék az 1876-os megyerendezés során szűnt meg, amikor beolvasztották Torda-Aranyos vármegyébe. Jelenleg a szék területei Fehér és Kolozs megyékhez tartoznak." (1)

Aranyosszék elhelyezkedésére vonatkozóan Orbán Balázstól megtudhatjuk, hogy „amint nevét az Aranyos folyótól nyerte, úgy annak főbb része is e folyam vidékén helyezkedett el (...) Az Aranyos víz környéke 50 négyzetmérföld, folyamkörnyékén 103 helység van, miből Aranyosszékre csak 10 esik." (3)

 

Gazdálkodás

Téglás István Torda-Aranyos vármegye helyi gazdálkodási viszonyait bemutatva utal az aranyosszéki részekre, településekre is:

„A megye középső és keleti részeiben a gabonaféléken kívül kitűnő bor és zamatos gyümölcs is terem. A tordai, hadrévi, gerend-keresztúri borok mindig híresek voltak; a tordai, bágyoni, kövendi, kercsedi gyümölcs, úgyszintén a keresztesmezei vetemény messze környék piacainak keresett áruja. A Keresztesmezőn s annak közelében fekvő községek székely lakói nemcsak szorgalmas földmívelők, hanem jó kertészek is lévén, e vidék valóságos élelmezője a megye nyugati havasi tájainak, hol a keskeny és mély völgyekben nagyon kevés a földmívelésre alkalmas föld. A hegyeken és fennsíkokon azonban annál bővebben van erdő, havasi legelő és kaszáló; azért e vidékeken a lakosság fő foglalkozása a faipar, az állattenyésztés és több helyen a bányászat is. (...)

A megyének 336.000 hektár termőterületéből 96.681 hektárt foglalnak el az erdők. Az utóbbi időkben a hegyomlások, kőfolyások és a mezőségi hegyoldalak befásítására kiváló gondot fordítanak avégett, hogy az erdők televényföldét megkössék.

Az országutak mentén is megkezdették a faültetést. E célra azonban inkább gyümölcsfákat használnak. A gyümölcsfák így a megye területén egyre jobban szaporodnak. A megyei gazdasági egyesület nagyon sokat tesz a gyümölcs- és szőlőtermesztés érdekében. Ez egyesületnek Tordán jól berendezett faiskolája van, melyből más megyékbe is sok ezer csemetét küldenek szét. A tordai állami kertmunkás-iskola és az állami szőlőtelep is nagyon elősegítik a gyümölcs- és szőlőtermesztés föllendülését.

A megye állatországa elég gazdag. Havasaiban a medve kipusztult s a farkas is megritkult, de vaddisznó, róka és nyúl bőven van. Nehány év óta az Andrássy grófok dobrini (jára-völgyi) erdőségeiben a szarvasok és az őzek védelmére kiváló gondot fordítanak. Ez idő óta a dobrini erdővel összeérő Üreg-havasban és más erdőségekben is szaporodott e nemes vad. Az Aranyos mentén hellyel-közzel vidra is található. A ragadozó madarak között a keselyűk nagyon megritkultak, ellenben sas, sólyom, ölyv, bagoly és egyéb kisebb ragadozó madár még mindig nagy számmal van. A havasi patakok s az Aranyos felső része meglehetősen bővelkednek pisztrángban. A Maros folyóban és a Mezőség tavaiban különösen a kapusi és záhi tavakban bőven van hal. A sziklás völgyek patakjaiban sok rák van." (2)

 

Vásárok

Téglás Istvánnak a századforduló környékén keletkezett leírásából megtudhatjuk, hogy Torda-Aranyos megye „hat járásának székhelyei kisebb-nagyobb mértékben városias színezetűek; de az egész megyében csak egy város van, a megye székhelye, Torda; a többi mind kisebb-nagyobb falusi község". A megye legfontosabb vásárai tehát itt voltak, ezekről pedig ezt írja: „A mai Torda több község egyesüléséből alakult. Alsó része Ó-Torda, felső része Új-Torda nevet visel. Egykori különállásukról még csak az itt is, ott is tartatni szokott országos vásárok tanúskodnak. (...)

Minthogy Torda a Mezőségnek és az Aranyos-menti havasoknak is piaca, a tordai iparosok készítményeiket az ottani lakosok szüksége és ízlése szerint állítják elő, s ezért ez ipartermékek néprajzi szempontból is érdekesek. Helyi különlegesség a disznóhúsból sütött tordai pecsenye. Ennél is nevezetesebb a tordai pogácsa, mely igen jóízű mézes kalács-sütemény és a távolabbi vidékek piacain is keresett cikk. A tordai vásárokat nagy vidék népe látogatja s így azokon a környék lakóinak viseletét nagy változatosságban láthatni." (2)

Az Aranyos-vidéki gazdák azonban a kolozsvári piacokat, vásárokat is látogatták terményeikkel. Dr Kós Károly szerint: „A nagyvásárok alkalmával, különösen az őszi nagyvásárkor, tele volt a főtéri templom környéke s a szélesebb szomszéd utcák (...) zöldséggel, veteménnyel, gyümölccsel, tejtermékkel s egyéb élelmiszerekkel. (...) Káposztát, hagymát és más veteményt hatalmas mennyiségben hoztak fel az aranyosszékiek (Szentmihály, Kövend), a komjátszegiek, túriak és györgyfalviak (...)". (4)

 

Irodalom:

(1) Aranyosszék, Wikipédia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Aranyossz%C3%A9k
(2) TéglásIstván: Torda-Aranyos megye, http://uninaplo.unitarius-halo.net/kovend/2008/06/14/torda-aranyos-2/
(3) Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/179.html
(4) Dr. Kós Károly: Tájak, Falvak, hagyományok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. p. 375-380.

 

Kapcsolódó írások:

• Kósa Károly: A Hurkalyuki Társaságtól a vidékfejlesztő szövetkezetig. Balázs Ferenc aranyosszéki utópiája, http://www.kosakaroly.hu/irasok/aranyosszek/balazsferenc.html
• Pap Gy. László: Gazdálkodási fegyelemtartás
az Aranyosmentén a 19.-20. században, http://unitarius.uw.hu/dok/PapGyLaszlo-gazdalkodasi-fegyelemtartas.htm